Rejtélyes durranások, hangos csattanások, kellemetlen szagok, maguktól mozgó bútorok, hirtelen hidegrázások, megmagyarázhatatlan hangok, valamint tárgyak, amelyek eltűnnek majd ismét megjelennek, és az "áldozatok" irányíthatatlan levitációja. Mindezek a poltergeist-tevékenység jelei. (A "poltergeist" szó két német szóból származik: a "polter" népi kifejezés, jelentése: "zajos", a "geist" pedig szellemet jelent.)

Az elmúlt száz év pszichológiai kutatásai és a parapszichológia fejlődése révén egy meglehetősen nehézkes kifejezés került be a köztudatba, amely általában ugyanezt a jelenséget írja le: ismétlődő spontán pszichokinézis (RSPK). Már a 12. századtól kezdve vannak feljegyzések ilyen jelenségekről, amelyeket akkoriban rejtélyes, ördögi erők műveinek tulajdonítottak. Egy 13. Századi walesi feljegyzés szerint egy "szellem" ijesztő módon beszélgetett egy csoport emberrel. Ám csak 300 évvel később, 1599-ben történt meg az első autenikus viszgálat e témakörben, amelyet Martin Del Rio végzett el. 18 fajta démonról, amelyik, úgy tűnt, felfordulás keltésére specializálódott: "A 16. típus egy olyan kísértet, amely bizonyos helyen és időben különböző felfordulást szokott okozni. Némelyikük az alvókat zavarja edénycsörömpöléssel és kövek dobálásával, mások elhúzzák a matracot és kifordítják az alvót ágyából." Bár manapság is sokan állítják, hogy a poltergeist-tevékenység különböző erőknek tulajdonítható, a szakértők szerint azonban az ilyesfajta szellemjártások természeti, nem pedig természetfeletti eredetűek.

Ennek ellenére még mindig nem ismerjük a jelenséget okozó erők természetét. Még sok mindent meg kell tudnunk az ilyen "felfordulások" eredetéről, amelyek a poltergeist-tevékenység tipikus kísérői. Ám egy dolog biztos: a jelenség túlságosan gyakori ahhoz, hogy ne vegyünk róla tudomást, vagy hogy megpróbáljuk a kimerült agy termékének tekinteni. Másrészről azonban valószínűleg túlságosan komolyan sem szabad venni az ilyen élményeket.